Viharálló szigetelés

Legyen ez az alap koncepció, ne is érjük be kevesebbel. Ehhez viszont egységként kell tekintenünk a tetőre és megérteni az egyes alkotóelemek fontosságát a rendszerben. Az első lépés a páratechnikai réteg (párazáró vagy párafékező fólia) kijelölése, így a jelentősen ingadozó hőmérséklet és külső légnyomás ellenére sem alakulhat ki rétegrendi kondenzáció. Páratechnikai réteg nélkül nincs rétegrend, a födém szerkezet önmagában nem párazáró, akkor sem, ha az monolit vasbeton!

Energetikai korszerűsítés esetén a hőszigetelés kiválasztására jelentős paletta áll rendelkezésre. Fontos azonban megvizsgálni a várható külső terhelést és a tervezett rögzítés technikát. A „nemjárható lapostető" megnevezés a civil forgalom jelenlétének hiányát jelenti, a tetőre karbantartás, munkavégzés céljából fel kell tudni jutnunk és ott biztonsággal el kell tudnunk végezni ezeket a feladatokat. Tehát ebben az esetben is lépésálló hőszigetelést alkalmazunk, amely rögzítéséről önállóan is gondoskodunk. Mechanikai rögzítés esetén javasolt a lépésálló, teleszkópos rögzítő elemek alkalmazása, amennyiben ragasztunk, minden réteget egyenként ragasztanunk kell az aljzathoz. Ilyenkor érdemes azt is megvizsgálni, hogy a hőszigetelés szakítószilárdsága elegendő-e a vízszigetelés ragasztásához. Kasírozott PIR táblák esetében például az AL kasírozás nem alkalmas a ragasztás fogadására, jellemzően textil kasírozásra kell váltani.

Megerősített rögzítősáv készítése Fatrafol 810/V PVC lemezzel, szélcsatornában, mechanikai rögzítéssel

A csapadékvíz szigetelés vonatkozásában fontos, hogy a rendszer ellenálljon a környezeti és mechanikai behatásoknak, tehát olyan A I-es besorolású anyagokat alkalmazzunk, mint amilyen a Fatrafol 810/V univerzális szigetelő lemez. Így az sem jelent problémát, ha az anyag hosszú távon ki van téve az UV sugárzásnak, vagy esetleg jégeső éri. Árulkodó lehet az anyagminőség vonatkozásában a szakítószilárdság. Ez az ÉMSZ által megfogalmazott javaslatok szerint PVC lemezek esetén legalább 800 N/50mm, egy rétegű bitumenes felújító lemez esetén 5 mm vastagság mellett, 700-800 N/50 mm, két réteg bitumenes lemez esetén legalább 4 mm vastagság mellett 550-650 N/50 mm szakító szilárdság a mértékadó.

Ahogy arra fentebb kitértem, sarkalatos pont a szigetelés rögzítése. A nehéz felületi védelem, tehát a leterhelő réteg alkalmazása mindig praktikus döntés, de nem feltétlen megvalósítható, különösen, ha az épület statikai állapota ezt nem teszi lehetővé. Ha ragasztunk, tegyük azt teljes felületen, arra alkalmas hőszigetelő táblára, vagy megfelelően előkészített, megtisztított egyéb felületre. Ha mechanikai rögzítést alkalmazunk, végezzünk húzás próbát!

Leterhelő sávval megerősített rögzítősáv készítése Fatrafol 810/V PVC lemezzel, szélcsatornában

Minden esetben javasolt a papírforma szerinti méretezésen túl megvizsgálni az épület környezetét. A folyamatosan változó városkép, a környezetünket alakító épület tömegek gyakran képesek gerjeszteni a tető egyes részeit érő szelet, így az is elő állhat, hogy az épület két sarkában 3-4-szeres eltérés is mutatkozik a szélteherben. Ilyen esetekben dönthetünk a rögzítéstechnikák kombinálása mellett is és bár ez jelenleg a papírforma ellen szól, de javasolt szükség esetén túlméretezni a tetőket, hiszen már a 160-170 km/h-s széllökések is gyakori vendégeink.

Megerősített rögzítősáv készítése Fatrafol 810/V PVC lemezzel, szélcsatornában - balra mechanikai rögzítéssel, jobbra kiegészítő leterheléssel.

Kiugró vízhozam

Amíg a korábbi csatornázási szabványok alapján a 3 l/s vízhozam volt a mértékadó 100 m2-en, addigra napjainkban ez már csak a hagyományos, „szabványos" tetők esetében tekinthetjük mértékadónak. Nagy vízhozam mellett, illetve ha a lefolyók meghibásodása esetén víz kerülhet az épületbe már 6 l/s, magasfokú védelmi igény esetében (kórházak, múzeumok, elektrotechnikai gyártás) már 9 l/s a mértékadó. Az összefolyókra vetítve ez azt jelenti, hogy egy társasház számára, 100 m2-en legalább a DN 100-as keresztmetszet beépítése a javasolt. Problémát jelent ugyanakkor, hogy a beömlőket követően az ejtőcsöveket jellemzően leszűkítették, vagy maga a födém áttörés sem valósult meg megfelelően. Ebből adódóan minden esetben javasolt a garatok kibontása, a beömlők cseréje, hogy a lefolyási keresztmetszet maximalizálható maradjon. Indokolt esetben a strangok felújítását is mérlegelni szükséges. A beömlők esetében javasolt megbízható, tömíthető, tokosan toldható rendszerek alkalmazása - mint amilyen a TOPWET összefolyó rendszer - így ha torló víz alakulna ki a rendszerben a leszűkült ejtőcsövek okán, a csapadék a tetőre torlódik vissza, amíg elszivárog. Ezzel elkerülhetővé válik a strang ázás, illetve a rétegrend eláztatása a toldásoknál.